2010-05

Ez a kicsiny könyvecske az óvodásoknak készült. Igaz, kép nincs benne sok, annál több az állat. Mindegyikről – kép helyett is – egy kis, négysoros versike szól. Sőt, némelyikről kettő is! Például a bagolyról, bár tudós őkelme nem is állat, hanem madár, ezt minden ovis tudja. Azért huhog mindegyik versben oly mélyen, még ha nem is nagy szenvedéllyel. Az tán itt a hernyó. Ő sem állat! Hát akkor mi? Nehéz ezt egy ovisnak elmagyarázni!

2010-04

Nohát, micsoda fölfordult világ! Már a búzavirág is hajléktalan?! Hát senki sem élhet biztonságban, barátságos, meleg szobában manapság ezen a földön?!
Nem, nem, egészen másról van itt szó! Ebben a könyvben legalábbis. Igaz, az első mesében – ami nem is igazi mese, hanem inkább afféle beköszöntő – a búzavirág tényleg eltűnt.

2010-03

Ki ne tudna néhány Zelk Zoltán-verset?! Hiszen nincs iskolai ünnepély nélkülük! De ünnepélytől függetlenül is – és már az oviban is – ezek a fülbemászó ritmusok folyvást velünk vannak, és a fülünkbe másznak. Ugye a tiédben is ott lüktet most is például a Gólya, gólya. Hogyan is mondtátok az oviban? Gólya, gólya, hosszú láb, hol kezdődik a világ? A tó szélén ring a nád, ott kezdődik a világ…

2010-02

A történet télen kezdődik. Méghozzá egy dermesztően hideg januári napon. Kinn ítéletidő, hóvihar tombol. Egy szekér áll meg a kapu előtt, és utasát, a pokrócba csavart kis Gerdát a kocsis átadja a házmesternek, a kislány egyetlen élő rokonának. Innentől fogva Gerda már csak rá, e faragatlan, durva emberre számíthat. Vagy mégsem?!